Hullócsillagot látva gyermekként, saját hajóról álmodott

Többségünk a középiskolai éveinek végéhez közeledve még nem igazán tudja, hogy “mi lesz, ha nagy lesz”. Persze sokan ráböknek a számukra megfelelőnek hitt felsőoktatási intézményre, aztán vagy elvégzik, vagy menetközben teljesen más iskola és szakma mellett döntenek. Nagy ritkán azért akadnak kivételek. Olyanok, akik gyermekkoruk óta dédelgetett álmaikat már az egyetemi éveik alatt nekilátnak megvalósítani. Kremán Erik, a Hungarian Sea Yacht ügyvezetője minden bizonnyal az egyik legfiatalabb magyar hajóflotta tulajdonos. Az ifjú skipper jelenti a kivételt, ami erősíti a szabályt.

Első kérdésemre, hogy mikor is lehet elkezdeni vitorlást vezetni, hangosan felnevet. “Amikor az ember már tudatában van a cselekedeteinek, tehát úgy 5-6 évesen szerintem simán. Természetesen szülői, vagy egyéb tapasztalt hajós felügyelete mellett. Én például a szüleimnek köszönhetem, hogy a hajózás már kisgyermekként az életem része lett.” - kezdi Erik, aki 17 évesen szerezte meg a hajóvezetői engedélyt, majd 2015-ben, alig 20 évesen úgy döntött, belevág a vitorlásbizniszbe. Állítja, nem chartercég volt az eredeti terv. “Egyszerűen csak az első hajóm fenntartási költségein szerettem volna faragni, ezért úgy döntöttem, kiadom. Annak ellenére, hogy akkor már nyár közepe volt, és a weboldal is csak július végére készült el, nagyon sokan bérelték ki, így egy kicsit tovább mentem.” 

Tavaly 4 hajóval, idén pedig már 6-tal fut a cég, 8-nál több vitorlást azonban nem tervez bevinni a vállalkozásba. Azt vallja, hogy egy bizonyos ponton túl elveszik a kontroll és könnyen megbillenhet az addig jól működő egyensúlyrendszer. Jelenleg még mindent ő intéz egyszemélyben, bár a foglaláskezeléssel és az éjszakába nyúló adminisztrációs feladatokkal gyakran meggyűlik a baja. “Ha kell, adok a hajóhoz skippert, mert ezt a részét én már nem szívesen csinálom. Túlságosan introvertált vagyok ahhoz, hogy hetente ötször meséljem el az életemet, vagy jó sztorikkal szórakoztassam a vitorlázni érkező vendégeket. Helyette viszont elintézek szinte mindent. Mérnökként végeztem az egyetemen, így a hajók szervízelésétől kezdve, a karbantartáson át, a foglalásokig minden szál nálam fut össze. Az adminisztrációra - amire általában éjszakánként jut időm - azonban előbb-utóbb fel kell vennem valakit.” - meséli.

A vitorlásbérlés ugyanúgy működik, mint a szállásfoglalás. A vendégek értékelnek, és ajánlgatják egymásnak a számukra kedves és megbízható szállás-, jelen esetben jacht bérbeadókat. A bérlés minden esetben bizalmi kérdés, így a tulajok örülnek a visszatérő vendégeknek. A Hungarian Sea Yacht esetében szinte minden bérlő visszajár, nem csoda, hogy hamar betelik a naptár, és a nyári időpontokra már tavasz végén lecsapnak a Balaton és a vitorlázás szerelmesei.
És hogy min múlik egy chartercég sikere? Erik szerint sokszor csupán olyan emberi tényezőkön, mint a gyors problémamegoldás, segítőkészség, és persze a hajók állapota, tisztasága sem elhanyagolható kérdés. “Sok vendég érkezett már hozzám csalódottan, hogy koszos, “problémás” hajót sikerült kibérelniük innen-onnan, természetesen nem kevés pénzért. Nálam ez nem fordulhat elő, a hajókat kifogástalan állapotban kapják meg azok, akik mellettem teszik le a voksukat.” - fűzi hozzá a fiatal cégvezető. 

Lassan lejár az interjúidőm, Erik felajánlja, hogy vegyem át a kormányt és navigáljam szépen vissza a hajót a kikötőbe. Repkednek az általam korábban sosem hallott kifejezések, és rádöbbenek, hogy a vitorlázás egy sokkal összetettebb feladat annál, mint amilyennek első ránézésre tűnik. 
“A hajóvezetői engedélyt két hétvége alatt meg lehet szerezni, de az csak egy papír, ami  gyakorlás nélkül semmit sem ér. Aki tud vitorlázni, az nem dicsekszik vele. Az tiszteli a vizet, a szelet, a természetes környezetet, és gyakorol, amennyit csak ideje és energiája engedi. Aki meg nem tud, az csak dumál róla, és a legelső kikötőből való kiállásnál megbukik a vizsgán.” 

Beparkolunk a hajóval a kikötőbe, az órámra pillantva nem akarok hinni a szememnek: több, mint 2 órát voltunk a vízen. Hazaérve látom, hogy a pólóm kontúrja belesült a “napszagú” vállaimba, mintha csak egy rapid nyaralásról érkeztem volna vissza Pestre. Eszembe jutnak Erik szavai, és elmosolyodom. “Gyerekkoromban sokszor mentünk a szüleimmel nyár vége felé, augusztusban nyaralni. Olyankor éjszakánként kifeküdtem a szabadba, és hullócsillagokra vadásztam. Minden alkalommal, amikor megláttam egyet, azt kívántam, hogy egyszer majd legyen egy hajóm. Úgy tűnik, ez bevált.” 

Hát igen. A rengeteg munkával töltött év a hullócsillag les kombinációjával Eriknek valóban bevált. Biztosra veszem, hogy hallani fogunk még róla.