Fülledt nyári délelőtt, Balatonfüred. A VízenJó chartercég Zákonyi utcai telephelyére folyamatosan érkeznek a hajózni kívánó vitorlástulajdonosok, bérlők, vendégek. Előd Botond, a chartercég alapítója gyorsan üdvözöl, majd sűrű elnézéskérések közepette pici türelmet kér, mert a szakember épp meghozta a várt alkatrészt, és el kell kísérnie őt a hajóhoz. Leülök hát a kikötőben található büfé egyik asztalához, karnyújtásnyira a vízen parkoló hajócsodáktól. Botond cikázik a tűző napon, megoldandó feladatok, folyamatos telefonhívások garmadáját intézi egyszerre, néha vet rám egy futó pillantást jelezvén, hogy most már tényleg csak pár perc, és kezdhetjük az interjút. Végül - valóban csupán pár perc elteltével - leül hozzám. A tengernyi teendője ellenére is szemmel láthatóan boldog.
Látom én, hogy ez egy igazi “szerelemvállalkozás”. Kérlek meséld el, honnan indultál.
Úgy 9 éves lehettem, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy nem ártana ha a gyerek hasznosan töltené a nyarait, és mivel nekik volt egy kis vitorlás múltjuk - ráadásul a nyarakat többnyire Balatonakaliban töltöttük -, kitalálták, hogy vitorlázzak. Balatonfüreden a mólótól elindultunk gyalog, és az utunkba eső első vitorlásklubba besétálva megkérdeztük, hogy van-e lehetőség vitorlázni. Ez volt akkor a Balatonfüredi Sport Club, ahol tárt karokkal fogadtak. Ott helyben részt is vettem egy edzésen, ahol aztán egy kétszemélyes hajóval sikerült felborulni, de ez egyáltalán nem szegte kedvem, így a következő szezonban már bele is csaphattam a közepébe. Elkezdtem Optimisttel vitorlázni, majd még ugyanezen a nyáron megkérdezték, hogy lenne-e kedvem kétszemélyes hajóval versenyezni. Két nappal később Agárdon, a Magyar Bajnokságon harmadikak lettünk a korosztályban. Teljesen elvarázsolt a vitorlázás, és ettől kezdve tényleg minden szabadidőmet ennek a természetközeli sportnak szenteltem. Minden nyaramat itt töltöttem, a Balaton partján, 13 éves koromtól már szülők nélkül, a haverokkal, és az egész nyár a vitorlázásról szólt. Versenyről versenyre jártunk, válogatott kerettag is voltam. Végül aztán, ahogy teltek az évek, mérföldkőhöz érkeztem, és döntenem kellett: vagy folytatom a sportot komolyabban, vagy a karrierre fókuszálok. A barátom, versenytársam a fogorvos szakmát választotta, én pedig leköltöztem a Balatonra, és Csopakon gyerekeket kezdtem oktatni.
A versenyzéssel majd oktatással töltött évek után mégis honnan jött az ötlet, hogy saját chartercéget alapíts?
Az edzősködéssel töltött évek alatt vettem egy régi kis hajót, amit munka után, éjszakánként, a lámpafény mellett édesapám segítségével elkezdtem restaurálni, hiszen az volt az álmom, hogy egyszer majd lesz egy saját hajóscégem. Pár évvel később, 2016 végén egy volt tanítványom megkeresett, hogy venne egy hajót és üzemeltetném-e. Így alakult, hogy 2017-ben elindítottam a VízenJó-t az ő, és a saját, felújított vitorlásommal. Hamarosan a 2 hajóból 4-5 lett, de ekkor még mindig egyszemélyes vállalkozásként működött a történet. Vezettem a céget, mellette pedig oktattam. Két évvel később, 2019-ben már Cucu barátommal 10 hajóval szeltük a Balaton vizét. Ez volt az az év, amikor az egyszemélyes “csapat” a duplájára “duzzadt”. Majd nyár vége felé csatlakozott még egy barátunk, Laci, és elkezdtünk azon gondolkodni, hogy a lehető legmagasabb szintre szeretnénk a VízenJó-t pörgetni. Egy, a Balatonon és Magyarországon is unikális chartercéget álmodtunk meg. Sajnos Cucu már ezt nem láthatta. Tragikus hirtelenséggel elhunyt.
A társam a vállalatirányításért, én pedig a sportszakmai részért felelek. Mindkettőknek megvan a maga feladata, mégis nap mint nap tanulunk egymástól. Idén tavasszal felvettünk egy flottamenedzser hölgyet is, Orsit . Így ma már ez a hármasfogat alkotja a VízenJó-t. Természetesen fix skipperekkel, és egyéb segítőkkel működünk együtt, jövőre pedig mindenképpen tovább bővül a csapat, hiszen míg tavaly 10, idén már 26 hajóval dolgozunk. 5 elektromos és 21 vitorlás. Van amelyikkel csak sétavitorlázás lehetséges és csak hivatásos kapitány vezetheti, de a hajók nagy része kapitány nélkül is bérelhető tetszőleges számú napokra és különböző programokra vehetőek igénybe. Nagyságban a 22 lábastól egészen a 42 lábas hajókig. Elmondhatjuk, hogy mi vagyunk a legtöbb és legjobb hajóval rendelkező chartercég az országban.
Ha jól értettem, te még oktatsz is. Hogyan működik ez nálatok pontosan?
Az igazság az, hogy én már nem oktatok, nem igazán tudom belezsúfolni az egyéb teendők közé. Két társiskolával működünk együtt, akik jogosítványra készítenek fel, hajóvezetői képzéseket tartanak, én pedig nekik szervezem a gyakorlati oktatásokat. A mi hajóinkon zajlik a vizsga is, illetve a jogosítvány megszerzését követően nálunk részt tudnak venni manőver tréningeken.
Hogyan választjátok ki a skippereiteket/oktatókat?
A vitorlázás egy nagy falu. Tudjuk, hogy kik azok, akik komoly vitorlás múlttal rendelkeznek. Megvan az az - egy kezemen meg tudom számolni mennyi - oktató, aki olyan minőségben tudja átadni a tudást, ahogy azt elvárom. Amondó vagyok, hogy ha nem tudjuk a megfelelő minőséget produkálni, akkor inkább ne menjen ki a hajó a vízre. A minőségi hajóink csak az érem egyik oldala, a szolgáltatás úgy lesz kerek, ha a hozzáadott személyzeti munka is kifogástalan. Attól viszont, hogy valaki kiváló vitorlázó, és fél kézzel bármit megold, még nem feltétlenül jó pedagógus. Dolgozunk együtt olyan kapitánnyal is, aki a sétavitorlázások alkalmával tökéletes választás, mert szórakoztató és igazán jó társaság, ellenben egy manőver tréningre nem őt küldenénk oktatónak.
Mit tanácsolnál azoknak - kortól függetlenül - akik el szeretnék sajátítani a vitorlázás csínját-bínját? Az ördög mindig a részletekben rejlik…
Ez egy nagyon összetett sport, fogalmazhatunk úgy is, hogy az egyik legösszetettebb sport. Minden hajó más és más, így a vitorlázás egy nagyon széles spektrumú tudást igényel. Attól, hogy megvan a hajóvezetői okmány, még nem azt jelenti, hogy az illető tud is. Ha nulláról szeretne valaki elkezdeni vitorlázni, annak a legfontosabb, hogy jó oktatóhoz menjen. Az a legjobb, ha valaki olyan ajánl oktatót, akinek már személyes tapasztalata van az adott céggel, emberrel. Aztán pedig, ha már megvannak az alapok, nincs más hátra, mint gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Hogyan alakulnak ma a “vitorlázós” trendek Magyarországon? Merre tartanak a balatoni hajókedvelők és merre tart a VízenJó?
Trendeket illetően továbbra is sok az 1-2 napos sétavitorlázás, szülinap, lány- és legénybúcsú, de mi inkább abba az irányba szeretnénk elindulni - és valószínűleg jövőre már így fogunk működni -, hogy kinevezünk 1-2 hajót az 1-2 napos sétavitorlázásra, a többit viszont megtartjuk a hosszabbtávú bérlőknek. A vitorlázásnak komoly közösségformáló ereje van, ezért létrehoztuk a VízenJó Sport Club-ot a vitorlázni szerető embereknek. A klub fő célja nem csak a versenyzés, hanem közös programok, túrák szervezése, evés-ivás, játékok, jó hangulat egy egészséges környezetben. A fő motivációnk, hogy minél több olyan “vízenjáró” embert neveljünk ki, aki félre tudja tenni egy napra a telefonját, és mindig tudja, hogy mit csinál amikor a vízen van.